Valahol...(2002)

Intro

Hé figyelj! Ha te is úgy érzed
Hogy nem úgy mûködik minden, ahogy kéne
Ha eleged van abból, hogy nem vagy ember
Ne dugd a homokba fejed most az egyszer
Ne azért énekeld a dalokat
Mert jópofák, vagy hangzatosak
Szeretném, ha megértenéd õket
Vagy legalább mozgassa meg az agysejtjeidet

Mert nekünk ez az egyetlen fegyverünk!

Most, amikor ahhoz a ponthoz érkeztünk
Hogy kezdi értelmét veszteni, amit megértettünk
Most, amikor az jár a fejekben
Hogy képesek leszünk e túlélni ezt vagy NEM!




Milyen érzés bûnözõnek lenni?

Milyen érzés bûnözõnek leni?
Nem gondoltad volna, hogy ez lesz belõled
Egyik napról a másikra
Mindannyiinkkal megtörténhet
A dolgokat ilyenkor érthetetlenül szemléled
A hibát máshol próbálod keresni
Milyen érzés rabszolgának lenni?
Milyen érzés senkinek lenni?

Szabadíts fel hát Jézus Krisztus -kiáltsad!
Hisz egyedül Õ képes megmenteni a bûntõl nyomorult lelkedet
Õ mindig veled van, õrzi az "álmodat"
Gondoskodik róla, hogy a szemed mindig csak résnyire legyen kinyitva

Hogy észlelj!
Lélegezz!
Létezz!
 
Íme, választhat a szolgáltatásainkból
Tökéletes bûnözõt faragunk magából
És hogy lássa, mi mindig a korral együtt haladunk
A bûnlistához minden évben újakat adunk
Van itt ön számára mindenféle jó
Golyó, kötél, villamosszék, injekció
Praktikus, gyors, kíméletes halál
Minket biztosan örökre a szívébe zár

És most mindezek mellé megkapja az utolsó kenetet ajándékba!



Mondd, miért küzdtél!

Érezted már, hogy nem jó úton jársz?
Hogy visszafordulnál
Vagy irányt váltanál
De nem volt merszed hozzá
Elõtted kitaposott ösvény áll
Amin annyi ember jár
Egy lehetõséget kínál
Egyszerûsítsd le a világot valamilyen formán
Így könnyebb tán

Volt, akit a pénznek fénye
Volt, akit a szerelem heve
Volt, akit egy isten képe
Volt, akit a gyûlölet mérge
Volt, akit a sors kegyetlen keze
Volt, akit a mámor édes íze
Vagy egy szebb jövõ reménye
Vagy a reménytelensége
Hívott el

Érezted már, hogy nem jó úton jársz?
Hogy visszafordulnál
Megváltoznál
De nincs már idõd rá
Felemésztett téged is e beteg világ
Mint annyi embert már
Ki küzdeni hiába próbált
Te mondd, miért küzdtél
 Most állsz, és nézed a halál torkát?



Tavasz

A faszom ki van, hogy minden reggel arra ébredek
Hogy büntetnek a madarak (a madarak)
Kurvára süt a nap (süt a nap)
Ezt az erõs zajt és ezt az erõs fényt
Csak úgy tudom elviselni, hogyha berúgok
Kurvára berúgok

Sajnos nem foglalja el elég idõmet a munka vagy az iskola
A barátaim is szomorúak, mert nem kell ma menniük melóba
Bánatunkban összejövünk egy delírium partira
És egész nap csak énekeljük, hogy:
Ránts rá hármat a faszomra!

Tavasszal sem kell félni, hogy száraz marad a torkunk
Ahol a demizsonok már várnak minket
Mi mindnyájan arra tartunk
Gyere hát te is pajtás, öntsünk fel a garatra!
Hadd mondják a szüleid, hogy 
-Rohadt iszákos banda!

Reggel van felébredünk
De úgy tûnik, nincsen minden rendben
Mit tettünk? (mit tettünk?)
Valamit tettünk?
Valami rosszat tettünk?
Sokan vannak, nagyon mérgesek
Tüzet okádnak, sárkányok ezek
Megint ittál! -hallom jobbról
Nagyon berúgtál? -hallom balról
Mondom a lánynak: -Hagyjad már!
Nem látod? A srác feje nagyon fáj!

Tavasszal sem kell félni…

  

Vérzõ világ

Lehet, hogy összeomlott régi álmunk
Lehet, hogy nem lesz "álom" társadalmunk
Lehet, hogy sírnunk kéne mindez után
Vagy az egészet abbahagyni talán?            
Õrjöngenünk kéne fegyverekkel
A kézben harcolni rendõrökkel?
Ellenségnek nyilvánítani mind
Aki nem érzi át a dalt?

Csak azok, akik nem képesek gondolkodni
Azok még több vért akarnak látni
Kétségbeesett gondolatok
Húzzák elõ a kést, az állatot
Ki saját hibájáért mást okol
Milliókat egy helyre sorol
Bûnbakot mindenki oly könnyen talál
De ki mondja meg, hol húzódik a határ?

Nekem nem kell ez õrült mentalitás
Nekem nem kell még több akasztás
Egy vérzõ világ az otthonom
Ilyen világban kell talpon maradnom
Nekem nem kell ütnöm, hogy érezzed
Nekem nem kell ölnöm, hogy megértsed
Mit érzek, mit gondolok én

De te csak élvezd, hogy minden hír eljut tehozzád
 Élvezd, hogy van száz TV csatornád
Színesben láthatsz minden háborút
Focimeccset, mely erõszakba fúlt
Elidegenedés, civilizáció
Fékezhetetlen agresszió
Magával ragad mindenkit, s úgy érez
Nem nyugszik, míg nem tapad vér a kezéhez

Nekem nem kell e gyilkos mentalitás
Nekem nem kell még több pusztítás
Egy rothadó világ az otthonom
Amíg élek, nem szabad feladnom
Nekem nem számít, hogy hol a határ
Nincsen ember, se Isten, ki felettem áll

Te elfogadhatsz egy láthatatlan vonalat
Amit ide-oda rakosgatnak, akik
Megmondják, hogy ki a túloldalon áll
Egyik nap még testvér, jó barát
De holnap el fogod vágni a torkát
El fogod vágni a torkát!!!
Mindenkit megöl ez az ostoba mentalitás
Túl véres lesz a folytatás
Addig, amíg énekelhetek
Így mondom el neked, hogy mit érzek
Nekem nem számít, hogy hol a határ
Nincs ember, se Isten, ki felettem áll
Nincsen ember, se Isten, ki feletted áll!



A változás szele

Hideg van, sötét, ma éjjel egyedül kell lennem
Emlékek támadásait kell most elviselnem
Örömmel és fájdalommal, hisz túl sok volt a szép
Egy pillanatra megelevenedik egy gyönyörû kép
Mámoros éjszakák után azt hittük, hogy ezt az életet
Nem veheti el senki tõlünk
De elõvillant egy szörnyû látomás
Ott álltak mind, sok jó barát
Sok igaz barát
Mindenki a saját kis ketrecébe zárva
Álltak némán, arra várva
Hogy rendbe szedjék
Berendezhessék
Egyenesbe hozzák
Igaz életüket feladják

Ma éjjel valami szomorút érzek a változás szelében
Dermesztõ lökéseit kell most elviselnem
Egy újabb nyár és egy régi szerelem ért véget
Nem kell összetörnünk a régen õrzött képet
Mámoros éjszakák után oly jólesett 
A "jóakaróinknak" az arcába röhögni
De ott áll csendben a sok barát, akik
Elrejtették a ketrec kulcsát
Minden perc, minden óra, minden nap, minden hónap
Minden elvesztett barát
Rájuk nyomja a súlyát
S ha egyszer rájönnek
Azt hiszem túl késõ lesz már

Egyszer majd visszagondolok
A meg nem fertõzött gondolatok
Milyen gyerekesek, de igazak voltak
Mire kialakulhatott volna egy értékrend, õk már ott voltak 
S mint valami vércse, rácsaptak
Bekebelezett életek, ösztönök, amelyeket
Egy eltorzult világ hasznára fordítottak
Könnyebb volt ezt választani, mint ellenállni
Miért kellett feladni, miért hagyták elveszni?

Változnak az idõk, de most már nem kell egyedül lennem
A változásokat így sokkal könnyebb elviselnem
Amíg valaki hasonlóképp lát, nem hal meg a szép
Addig nem kell attól félnünk, hogy szertefoszlik a kép
Nem hiú ábránd, vagy hazugság
Nem utópia, vagy naivság
Csak az életünk, valóság


Ki a bûnös?

Állj! Állj! Ne siess oly nagyon
Már várnak, máshol várnak rád
Állj! Nem szép, csúnya dolgok várnak 

Nézd! Nézd! Nézd, mi történt!
Nézd, körülötted mi történt!
Emberek fekszenek, halottak
Elborít mindent a vér
Azt kérded, miért
Miért tetted
Mert te tetted
Fegyver a kezedben, egyenruhában állsz
Ki a bûnös?
Nem tudod?
Azt mondják, a hazádért tetted

Ölj! Ölj! Újra meg újra ölj!
Azt akarják, kötelességbõl ölj
Egy "jó ügyért" ontsad ki emberek vérét
Nem látod még
Ki a bûnös?
Mi a bûn?
Ebben a helyzetben egészen más, mint rég
Más, mint nem is oly rég
Mikor a hajnali fényben nem féltél
Hogy meglát az ellenség
Nem féltél attól, hogy kiket szeretsz, együtt veled
A holnapot nem éritek meg talán
De aztán jött ez az erõszakhullám
Elsöpörte a szépet, egymás ellen fordított testvéreket
Téged is elkapott, és most nem érted, hogy miért csináltad
Nem tudod, kit vagy mit okolj ezért
Magadba fordulsz, és azt kérded
Ki a bûnös?
Nem kapsz rá választ



A rendszer fontos része

Egy újabb agymosástól még nem leszel szabad
 Ez csak átnevel, tudod jól
Az új manipulátorok kezében a puskák helyett
A média hangja szól
Bár megkaphatsz mindent, elhalmozhatod magad minden jóval
Droggal, piával, Disneylanddel, homokos tengerparttal
Így biztos csöndben maradsz, élvezed a hamis szabadságot
És miért ne élveznéd, hisz láthatsz sok embert
 Kinek ez nem adatott meg
Akik az ellenük írt törvényeket szükségesnek tartják
Õk azok, akik a fegyvereiket saját maguk ellen fordítják
Telezsúfolt nagyvárosokban, mint a férgek 
Egymás hegyén-hátán élnek, levegõ után kapkodva 
Sokaknak még idejük sem marad arra, hogy elgondolkodjanak rajta
Az életük mennyire üres lett, a vegetáció szintjére süllyedt
Egérlyukaikban a televízió elõtt ülve
Minden vágyuk ki van elégítve
De az élet nem errõl szól, tudod jól
Ez az új trend, ha valamit nem tudnak megtiltani
Hát akkor megpróbálják az irányításuk alá vonni
El ne hidd már, el ne hidd már, hogy a demonstrációk
A szabad elme megnyilvánulásai
 Arra jók, hogy dühönghetsz, tombolhatsz, köveket hajigálhatsz
Így biztos, a rendszer fontos része maradsz



Mindenkiben ott él

Egy májusi esõs délután sétáltam egyedül a fák között
Gondolataimban ott jártál
Nagyon hiányoztál
Ott álltak a sziklák büszkén, kik számtalanszor láthattak már
Emberek arcán bánatot
Hányszor láthattak boldogságot

Egy dal, ami mit sem ér 
Annak, aki nem érzi át, abban nem él
Aki érzéseit kimutatni fél
Akit nem önt el ma még a szenvedély
De ha egyszer valakit utolér
Ereiben hevesebben lüktet a vér
Akkor megbocsát majd mindenért

Mindenki szívében ott él
Hidd el, elmúlik majd a tél
Minden fájdalommal együtt élni, reménykedni
Meddig tart még?

A vihar erõsebb már, az ég is mennydörög itt
Az esõcseppek ördögien szólaltatják meg a fák lombkoronáit
Ó, miért nem vagy itt velem? 
Nem érezhetem forró ölelésed
Szádnak édes ízét
Szerelmünk égetõ tüzét

Egy dal, ami mit sem ér
Annak, aki nem érzi át, akiben nem él
Aki érzéseit kimutatni fél
Akit nem önt el ma még a szenvedély
De ha egyszer valakit utolér
Ereiben hevesebben lüktet a vér
Akkor megbocsát majd mindenért

Mindenki szívében ott él
Mikor a szemében valaki többet ér
Várni rá, megszeretni, érezni, elveszíteni
Szenvedni tovább

Fáj, hogy vágyom rád
Fázom
Az arcom 
Vizes
A szikla
Hideg
A szemed
Rideg
Távolodsz tõlem
Ég veled! -ezt kiáltod
Hát legyél boldog!

Egyszer minden véget ér
Õ is egyszer más utakra tér
Szerelmét elfelejteni
Emlékként megõrizni
Nagyon nehéz
 


Újra eltelt 4 év

Újra eltelt 4 év, itt az idõ 
Hogy mindenki válasszon
Egy újabb seggfejt küldhetsz a ringbe 
Hogy a hatalomért harcoljon

Soha semmit nem tett érted
Mégis a könnyebb utat választod
Soha nem gondoltál arra
Hogy az életedet te irányíthatod?

Nézz csak körbe és kérdezd meg magadtól
Mégis, mi az, amit neked e kis hatalmi elit nyújt
El kell hinned, hogy semmire nem vagy képes nélkülük
Így, mint jó állampolgár, köszönd meg nekik a jólétet
És a sok-sok háborút

Újra eltelt 4év, itt az idõ
Hogy szétnézz az utcákon
Figyelj és keresd az új megváltót 
Valamelyik óriásplakáton

Újra eltelt 4 év 
És semmi nem változott jó irányba
De a robotok tovább dobálják a cetliket
A szavazóurnákba



Hatékony fegyver

Nem kell sokat várnunk rá
Hogy gyönyörû világunkból csak emlék maradjon
Nem kell tennünk semmi mást
Csak ülni a helyünkön, hogy minden simán haladjon
Ha a médiát nézzük, olvassuk, hallgatjuk
Elég, ha bosszankodunk, nem kell gondolkodnunk
Álarc mögé bújtatott valóság mosolyog ránk
Nevetéstõl csendben hallgatunk tovább
Manipulált tömegek vérét szívják
Az erekben fertõzõ méreg csordogál
Nem kell, hogy kurvára izgasson minket
A sugárfertõzés, háborúk, éhezés, fagyhalál

Hallhatunk bombázásról
 Tömegmészárlásokról
Láthatjuk a TV bemondó gondtalan, mosolygó fejét
Ahogy beszél légitámadásokról
És olyan képet vetít elénk
Mintha a ledobott bombák nem az ártatlan emberek testét 
Tépnék szét!
Elvonják figyelmünket a fontos dolgoktól
Ostoba reklámok ezrei zúdulnak ránk egy kibaszott dobozból
Hatékony fegyver, képmutatás
Ami számunkra csak szórakozás
Passzív gyilkolás

Ha valaki kimond valamit, azt pofán rúgják
Eltávolítják, száját befogják
Négyévenként tisztogatás
Új valóság, új ámítás!
A történelmet újra írják, a régi eszmét felejtsd el!
Te bedõlhetsz ennek, de én nem hiszem el
Ébredj fel!

Kapuvári buzibár
(Vad Buzik feldolgozás)

Lemegyek Kapuvára ma éjjel
És táncolok egy jót néhány köcsöggel
Buzi vagyok
Köcsög vagyok

Beszállok a buzivonatba
Utána a buzibringóba
Buzi vagyok
Köcsög vagyok
Ez itt a kapuvári buzibár

Felveszem a tangámat ma este
És beleordítom a tömegbe, hogy
Buzi vagyok
Köcsög vagyok

Bejön egy lány, Rozi a neve
De lányoknak itt nincs helye, mert
Buzi vagyok
Köcsög vagyok
Ez itt a kapuvári buzibár

Bejön egy ork, egy nagy darab
Gyere te kis huncut, elkaplak!
Buzi vagyok
Köcsög vagyok

Indul a buzivonat, beszállás
Hajnalig tart a vonatozás
Buzi vagyok
Köcsög vagyok
Ez itt a kapuvári buzibár

Gyere el te is kapuvárra
És RÁNTS RÁ HÁRMAT A FASZOMRA!!!
Buzi vagyok 
Köcsög vagyok

Gyertek srácok, hisz titeket vár
Az éjjel-nappal nyitva tartó buzibár
Buzi vagyok
Köcsög vagyok


Más út vár rád

Felejtsd el, hogy egy ilyen felfogással bármit is elérhetsz az életben
Egy senki leszel, ha nem változtatsz sürgõsen az elképzeléseiden
Tudod, annyi példa van elõtted
Annyian megmondhatják helyetted
Mit kéne tenned, mit kéne tenned
Hogyan kéne tenned, merre kéne menned
Mit kéne tenned, mit kéne tenned
Te elszálltál, repülni vágytál
A falnál erõsebb voltál 
Amit egy életen keresztül építenek köréd szorgos kezek
Azoké, kik nem akarják, hogy mosolyogjál
Akik nem akarják, hogy daloljál
Akiknek nem jelent annyit már a nyár
Akiknek függöny mögött van a szabadság
Nem akarják, hogy mosolyogjál

 De más út vár rád -a dal így szól
Néhány jó barát veled dalol

A realitás határait, ha messzebbre tolnák
Ha a függönyt elhúznák
Meglátnák, amit te már réges-rég megláttál
De addig is, nem csinálnak semmi mást 
Szenvednek, kínozzák, ölik egymást
Fáj, mégsem keresik a változást
Érzéseik vannak, szeretnek, fáj nekik, mégsem keresik a változást
   
De más út vár rád -a dal így szól
Néhány jó barát veled dalol


Tovább kísért

Itt a hétvége, bulizni kéne
El kéne menni egy jó koncertre
Van is választék, ezért dicsérem õket
A befutott, nagyhírû szervezõket

1000 Ft-ért azt láthatom
Hogy egy öltönyös pojáca áll a színpadon
Zsebében dagad a srácok pénze
A zenekarok fél órát játszhatnak érte

A pénz és a kapcsolat nálad van
Az életünk viszont a miénk
Te megpróbálsz belõle üzletet csinálni 
Te, aki még a bandákat sem ismered

Sosem volt benne, mégis csinálja
Csak zenél, de nem érzi, pénzért csinálja
Pénzért, mert médiasztár lett belõle
Pénzért, mert kiöregedett belõle

Észrevettem, hogy nagyon felkaptak minket
Látom a világhálón a képeket
Mosolygok, mert ismerõsek
Ám, ha jobban megnézem, amit látok
A barátaim megbélyegezve, mint "harcosok"
A Baloldali Front oldalára léptem!

Nem bírom nézni, nem kéne tûrni
A srácoknak végre rá kéne jönni
Hogy a rendszer, amitõl elfordultunk
Tovább kísért…  


Valahol

Egy téli éjjel valahol egy kis ház ablakán kiszûrõdik a fény
Én kint fázom, közelebb lépek, most már látom
Odabent emberek s egy színpad áll
A színpadon egy lány szabadságról énekel

De hiába ordít, a falakon túlra már
Csak néhány szófoszlány és halvány dübörgés hallatszik át
Belépek hát a ház ajtaján
Itt érzem, a levegõ tele van energiával
Így könnyen a szívemig hatol a dal

Te miért nem érted?
Miért nem hallod?
Mert nem érzed, ha kintrõl hallgatod
Bármikor, ha a föld alól elõbújna, elõtörne
Elhalkulna vagy megfertõzõdne
Mert sokan próbálkoztak azzal, hogy megmutassák másoknak
Az életünk mekkora hazugság
Agresszió, behódoltság
De hangjukat sokszor elnyomták
Vagy pénzzel megvásárolták
Így mi most velük együtt szemléljük
Mások nyomorát
Lelkük rabságát
Elkeseredett öldöklésük hatását
Együtt halljuk a Föld hangját
Halálsikolyát
Halálsikolyát

Nehogy azt hidd, hogy a bombák elõl bármelyikünk is elmenekülhet
Te megpróbálhatsz nélkülük élni
De a véres játékaik elöl nem lehet megszökni
Nem lehet megszökni
Õrült emberek vesznek körbe
Rezzenéstelen arccal gyilkolnak meg mindent, mit szeretsz
Nincs megállás
Most már te is gyilkolsz, nincsen megállás
Véresen, átfagyva lépkedsz a hóban
És könny szökik a szemedbe, mikor feltûnik elõtted egy kis ház
 Te is ott voltál

Az ablakon már nem szûrõdik ki fény
A falak is romosan állnak
A termen keresztül süvít a fagyos szél
Te még mindig tisztán hallod a lány hangját

De körülötted már senki nem énekli dalát